1.rész

~Carol~

Az egész világ el csesződik! Minden hol hűs evők..Most egy olyan helyet kell találni ahol az ember biztonságban van! Most már két napja,hogy menekülünk Khloeval előlük. Eddig egy menekült táborban voltunk de a kerítést át törték a halottak. Kevesen maradtak életben de akik életben is maradtak azok más felé mentek mi. Atlantában vagyunk. Van nálunk egy pisztoly meg két nagyobb kés. Khloe nem tud fegyvert használni,ő nem olyan bátor mint én. Ő másabb. De hanyagolni kell a pisztolyt mert a zajra jőnek és hangtompítóm meg nincs. De most az a legfontosabb,hogy találjunk egy helyet ahol el tudunk lenni egy darabig. Ebben a két napban kocsikban aludtunk de elég veszélyes volt.

-Nézd Khloe!-mutatok előre.-Egy gyár. Végre.-körülnéztünk aztán el kezdtünk futni a gyár felé. A gyár el hagyatott volt,ablakain nem volt üveg. Össze volt graffitizve. Az ajtaja furcsa módon jó állapotban volt. Zajt nem lehetett hallani. Embert nem láttam az ablakokban.
-Maradj itt az ajtó előtt.-mondtam Khloenak. Én elindultam be felé. A gyár több szintből állt. Az első szinten sehol senki. A másodikon se volt senki. De ahogy a harmadik szintre értem zajt hallottam. A pisztoly a kezembe volt. Szép lassan és csendben léptem. Hirtelen elém ugrott egy helyes barna hajú srác.srác.
 Úgy meg ilyedtem,hogy majd nem fejbe lőttem. A kezét a pisztoly elé tette. Össze húzott szemöldökkel néztem rá. Óvatosan le tettem a fegyvert.
-Nem akarlak bántani titeket. Szólj a barátnődnek,hogy jöjjön be. Nem harapunk.-mondja a srác. Rá néztem hunyorítva aztán vissza mentem Khoehoz,hogy szóljak neki,hogy be jöhet.
 Félénken mentünk fel a 3.emeletre. Fent vagy két tucatnyi ember volt és mind minket néztek. Khloe meg markolta az alkarom.
Volt egy vörös hajú lány akinek az arcára volt írva,hogy nem örül nekünk.  Két fiú és egy lány sustorogni kezdet rólunk.
-Mi a nevetek?-kérdezi egy szőke hajú fiú. Nem mondunk semmit először,a csendet Khloe törte meg.
-Engem Khloenak hívnak. Őt meg Carolnak.-mondja remegő hangon. Nem akartam,hogy el mondja a nevem de már késő volt. Utánunk az a három ember is be mutatkozott. Vagyis csak kettő mert a lány nem akart.
A barna hajú srácot Brandonak hívták,a szőke hajút meg Louisnak. A vörös hajú lányt meg Zizanak. Méreg zsáknak tűnt. Még mindig földba gyökerezet lábbal álltunk.
-Gyertek közelebb. Nem harapunk. Nem eszünk embert. Úgy döntöttünk,hogy be fogadunk titeket.-mondja Louis. Mosoly ült az arcomon. Khloenak is de ő közben egy fiúval szemezett.
 Örültem neki,hogy nem kel kint aludnunk  a szabad ég alatt,van tető a fejünk főlőt. Már tudtunk lépést tenni. Khloe oda ment ahhoz a fiúhoz akivel szemezett. Én meg oda sétáltam az ablakhoz és néztem ki felé.
-Szép amit látsz?-lép oda hozzám Brandon. Csak bólintottam. Le könyökölt ő is az ablakhoz és nézte velem a kilátást. Ám nem volt valami nagy szám a kilátás mert mindenhol el hagyatott lakó épületek,ki fosztott autók. Járkálót egy se láttam.
-Kérdezhetek valamit?-fordulok Brandon felé. Ő rám nézett. Kölyök kutya pofija volt.
-Mióta vagytok itt? Miért ilyen csendes minden? Itt te vagy a főnők?
-Nem régóta,Mert ez ilyen csendes környék direkt,igen én,és Zizával ne foglalkozz ő mindenkivel ilyen.-Válaszolja Brandon.-Ma este aludjatok nyugodtan,nem kel őrködnettek se semmi.
 Oda mentem Khloehoz aki nagyon jól el beszélgetett egy fiúval. Be is mutatott neki,Zacknek hívják. Ő itt a szakács.
 Brandonéknak volt egy fali órájuk ami pontosan járt és mutatta az időt. Minden nap  hét órakor volt a vacsora.  Mindenki a saját kis fekhelyénél evett. Volt itt pár gyerek is. Kezdett sötétedni és Ziza gyertyákat gyújtott. Ilyenkor már lehetett hallani a járkálok hangját. Minden ablaknál egy valaki állt. Mi Khloeval nem álltunk egyikhez se. Mi feküdtünk és próbáltunk aludni. Khloe hamar be alutt,én meg szenvedtem,hogy el tudjak aludni. Talán a hangoktól nem tudtam aludni.