2015. november 11., szerda

5.rész

 A mai napig nagyon nehezen találtunk olyan helyet ahol aludni vagy meg húzni tudtuk volna magunkat. Inni is nagyon nehezen tudtunk. Enni még úgy ahogy mert Tara elég jól tudott vadászni mókusra. De néha gyíkot ettünk. Nem ilyen ételre vágytunk de nem tehetünk mást. Az élet most szenvedés és nekünk túl kel szenvedni.
 Először az eső csak csepergett de aztán egyre jobban esett. Végül már úgy esett mint ha dézsából öntötték volna. Fel emeltük a kardigánjainkat a fejünk főlé. Enyém vékony volt és már koszos. Tovább sétáltunk  mert már találnunk kellet egy házat. A talaj vizes és csúszós volt.
 Ki értünk az erdőből. Egy nagy üres tisztáson találtuk magunkat. A tisztás végén megint erdő volt. De jobb oldalt észre vettünk egy házat. Elég messze volt tőlünk. Egy másra néztünk és mind hármunk tekintetéből tudtuk,hogy az a ház kell nekünk és odáig el fogunk gyalogolni zuhogó esőbe.
 A kardigánom már csurom víz volt. A fű csúszós volt,óvatosan kellet lépkednünk. Elég lassan haladtunk. Tara még így is el csúszott.
-A francba!-kiált fel Tara. Ricki és én oda siettünk hozzá,hogy segítsünk neki fel állni. Már nem voltunk egyedül mert Tara kiáltására jött is három hús evő. Tara fel állt de a jobb lábára nem tudod ráállni. Tara rá tette az egyik kezét a bal vállamra a másik kezét meg Ricki jobb vállára. El kezdtünk gyors léptekkel menni a ház felé ne,hogy el kapjanak minket a hús evők.
 A házhoz érve én mentem be először,hogy körbe nézek. Senki nem volt bent. Taraék gyorsan be jöttek. Be csuktam az ajtót és elé toltuk a kanapét Rickivel.
 -Huh,ez meleg helyzet volt.-sóhajtok fel. Le ültem a kanapé szélére és ki fújtam magam. Tara is le ült és fel tette a fájós lábát.  Ricki meg körül nézett a konyhába. Mind annyiunknak korgót már a hasa. De a korgó hasunk hangját a három zombi hangja nyomta el.  Szám elé tettem a mutató ujjam,hogy maradjunk csöndbe és ne mozogjunk.
 Amikor már nem hallottuk a hangjukat Ricki ki nézett a konyha ablakon.
-El mentek.-mondja meg könnyebbült hangon.-Halljátok,itt valaki lakik. Tele van az összes szekrény étellel.-hozott oda nekünk egy zacskó chipset. Tara egyből ki kapta a kezéből és el kezdte enni.
Fel mentem az emeletre,hogy körbe nézek. Tényleg lakik itt valaki.
Volt két hálószoba és a legnagyobb szobába volt egy csomó képregény meg gyertyák meg egy pisztoly. Be mentem ki hoztam onnan. Meg volt töltve. Találtam egy fürdő szobát. Meg engedtem a zuhanyzóba a vizet.  Meleg víz jött belőle. Annyira jó volt érezni a meleg vizet a kezemen. Körbe néztem,hogy van-e törölköző. Találtam is. Le mentem szólni,hogy el megyek fürödni. Ricki éppen kaját csinált. Tara meg ült és a chipset zabálta.
 Fent a nagy hálószobába  kerestem valami női ruhát. Egy szürke rövid ujjút és egy sima egyszerű farmert. Még fehérneműt is találtam.
Be álltam a meleg víz alá és élveztem,hogy végre le tudom magamról mosni a koszt. Olyan boldog voltam mint ha kaptam volna egy nagy tábla oreos milka csokit. Pedig ez csak meleg víz volt. Amit régen mindenki meg kapót minden nap. Hosszú percekig voltam a zuhany alatt.
 Aztán mikor már úgy éreztem,hogy teljesen tiszta vagyok,el zártam a vizet és magamra tekertem a törülközőt. Mezítláb mentem le Rickiékhez. Az ajtó elől el volt tolva a kanapé. Ricki bent ült a konyhába és szipogót.
-Hol van Tara? Mi a baj?-kérdezem és oda megyek hozzá
-El ment..-válaszolja.
-A lépcső sor oldalán találtam egy ajtót és meg néztem mi van mögötte. Egy pince. Le mentem oda,hogy körbe nézek oda lent és mire fel jöttem el tűnt. Ki rohantam de nem láttam őt.-Ricki szemében láttam a könnyeket de vissza tartotta a sírást. Fel állítottam Rickit és meg öleltem. 
Az ajtó nyikorgását meg a padló ropogását lehetett hallani. Fegyverrel a kezébe be állít egy afroamerikai srác.   
-Ti kik vagytok!? Miért vagytok a házamba?-kérdezi tőlünk dühösen. Olyan cikis volt ez mert én egy szál törülközőbe álltam előtte. Hirtelen még azt se tudtam,hogy mit mondjak. Óvatosan le tette a fegyvert. Végre már nem tartotta felénk. 
-Nem tudtuk,hogy te itt laksz. Nem volt ki írva. Bocsi. De ha meg engeded akkor át öltöznék mert elégé hideg van így.-mondom
-Jó jó.-fel mentem az emeletre és át öltöztem. Már nem is fáztam. Belül reméltem,hogy meg engedi,hogy itt maradjunk mert sehová nincs mennünk és mindjárt sötét is lesz.      

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése