6.rész

 Vissza mentem Rickiékhez. Ricki és a srác aki állítólag itt lakik nagyon jól elbeszélgettek. A beszélgetésüket én törtem meg. A srác rám nézett aztán fel állt és ki ment. Egyik szemöldököm fel vontam. Ricki szomorúsága el tűnt. Mint ha ki cserélték volna.

-Maradhatunk.-mondta vidáman Ricki. Örültem neki,hogy maradhatunk.

Ki mentem a friss levegőre. A gyerek kint ült a tornácon és a fa padlót kaparászta a bicskájával. Le ültem mellé.

-Maradhatok. De akkor be kell tartanotok egy két szabályt. Első: sötétedés után nem gyújthatok villanyt. kettő: nem csinálhatok ebből a házból baba házat három: nem lőhetek fejbe egy veszettet se!-mondja. A szemeim ki kerekedtek. Veszettek? Rá néztem. Ő nem nézett rám csak a padlót nézte.

-Veszettek??-kérdezem bizonytalan hangon

-Igen. Az emberek nem halottak,csak el kaptak valamit amitől így viselkednek. A gyógymód Washington D.C.-ben van. Oda tartok de először össze gyűjtök konzerves ételeket. Szerintem észre vetted,hogy vallásos ember vagyok,ezért utálom az erő szakot.-a nyakában volt egy kereszt nyaklány amin Isten volt. Fel álltam és be mentem. Magamba minden félét mondtam.

Fel mentem az emeletre,a nagyszobába és inkább az ablakba levegőztem. Találtam egy doboz cigit és rá gyújtottam.  Néztem a napot,hogy megy le. Hamar be sötétedett. Senki nem jött fel az emeletre. Egyedül voltam és ez kicsit furcsa volt. Nem hallottam hangokat se,még egy ajtó nyikorgást se.

A csend egyszer véget ért. Ricki sikítása törte meg. Gyorsan le futottam a lépcsőn be a konyhába. Ricki nem volt ott. Idegesen futottam ki és láttam,hogy Ricki próbálja a vallásos fickót be hozni miközben jőnek feléjük a húsevők. Elő rántottam a késem és a pisztolyom. Feléjük kezdtem futni. Nem akartam lőni mert a hang még többet vonz ide,de muszáj volt.  Fejbe lőttem egyet. Ricki arca véres lett. A többit tarkón meg arc koponyán szúrtam. Én is véres lettem. A rothadó bűz már rám is át szált.  Egyik oldalról én a másik oldalról Ricki karolja át,és futunk a ház felé. Bent gyorsan az ajtó elé toltuk Rickivel a kanapét.

-Te mi a francot kerestél oda kint?! Sötét van és simán meg hallhattál volna! -mondom a srácnak idegesen. Ő csak nézett maga elé és nem válaszolt.

-Én tudom,hogy élnek. Én tudom.. Ők nem hallottak,meg lehet őket gyógyítani.. Nem veszélyesek!-válaszolja egy idő után. A szememet kezdtem forgatni.

 Ki néztem a konyha ablakon óvatosan,bár nem nagyon láttam őket a sötétben. A ház közelébe nem nagyon voltak. Ricki fel ment le mosni az arcáról a vért,én addig lent maradtam ezzel az idiótával.Meg gyújtottam egy gyertyát.Ki vettem az egyik szekrényből egy zacskó chipset és oda dobtam neki.  Ő úgy tett mintha észre se vette volna. 

 Ricki le jött én meg mentem fel. Meg mostam a kezem és az arcom.  Fent is gyújtottam egy gyertyát. 

   Az este semmit nem nem aludtam. Fent voltam a fürdőszobába és gondolkodtam. Gondolkodtam azon,hogy mit kezdjek a sráccal. Le mentem a földszintre. Ricki aludt a kanapén a srác meg a konyhába ült és teát ívott. Be mentem a konyhába.

-Dereknek hívnak. Kérsz te is teát? Gyümölcsős.-mondja és bele szürcsöl.

-Igen.-bólintottam.-Engem Carolnak.-mondom. Láttam,hogy van a konyhapulton még egy kis tea.  Kerestem egy bögrét és töltöttem magamnak,utána meg le ültem mellé. Nem volt valami beszédes. Nem is kényszerítettem,hogy beszéljen. csak egyet akartam tudni.-Mikor mész Washington D.C.-be?-kérdezem

-Három nap múlva tervezem. Addig még ki alszom magam jól meg keresek egy kocsit is. Amúgy ma ti étek a ház mert én el megyek keresni egy kocsit.-mondja. Fel állt és bele tette a mosogatóba a poharát. Felment az emeletre. Lassan meg ittam a teám és óvatosan fel ébresztettem Rickit.  

 Mikor már teljesen fent volt meg kérdeztem tőle. 

-Nem megyünk mi is Washingtonba?-kérdezem. Rám nézett. A tekintetéből láttam a választ,hogy nem. Én be vettetem a bociszemet. Fel ült.

-Mennyünk.. Csak tudod nem tudom,hogy hol van Tara és félek,hogy soha többé nem fogom őt látni.-válaszolja. Le hajtotta fejét és pár könnycsepp kezdet folyni a szeméből. Rá tettem a kezem a térdére. Sajnáltam őt. Meg törölte a szemeit. Fel állt és meg ölelt. Nekem eszembe jutott Khloe. Szívesen vissza mennék érte de nem akarok találkozni Brandonnal. 

 Rickivel mind ketten el veszítettünk egy olyan személyt aki fontos volt nekünk. 

   

5.rész

 A mai napig nagyon nehezen találtunk olyan helyet ahol aludni vagy meg húzni tudtuk volna magunkat. Inni is nagyon nehezen tudtunk. Enni még úgy ahogy mert Tara elég jól tudott vadászni mókusra. De néha gyíkot ettünk. Nem ilyen ételre vágytunk de nem tehetünk mást. Az élet most szenvedés és nekünk túl kel szenvedni.
 Először az eső csak csepergett de aztán egyre jobban esett. Végül már úgy esett mint ha dézsából öntötték volna. Fel emeltük a kardigánjainkat a fejünk főlé. Enyém vékony volt és már koszos. Tovább sétáltunk  mert már találnunk kellet egy házat. A talaj vizes és csúszós volt.
 Ki értünk az erdőből. Egy nagy üres tisztáson találtuk magunkat. A tisztás végén megint erdő volt. De jobb oldalt észre vettünk egy házat. Elég messze volt tőlünk. Egy másra néztünk és mind hármunk tekintetéből tudtuk,hogy az a ház kell nekünk és odáig el fogunk gyalogolni zuhogó esőbe.
 A kardigánom már csurom víz volt. A fű csúszós volt,óvatosan kellet lépkednünk. Elég lassan haladtunk. Tara még így is el csúszott.
-A francba!-kiált fel Tara. Ricki és én oda siettünk hozzá,hogy segítsünk neki fel állni. Már nem voltunk egyedül mert Tara kiáltására jött is három hús evő. Tara fel állt de a jobb lábára nem tudod ráállni. Tara rá tette az egyik kezét a bal vállamra a másik kezét meg Ricki jobb vállára. El kezdtünk gyors léptekkel menni a ház felé ne,hogy el kapjanak minket a hús evők.
 A házhoz érve én mentem be először,hogy körbe nézek. Senki nem volt bent. Taraék gyorsan be jöttek. Be csuktam az ajtót és elé toltuk a kanapét Rickivel.
 -Huh,ez meleg helyzet volt.-sóhajtok fel. Le ültem a kanapé szélére és ki fújtam magam. Tara is le ült és fel tette a fájós lábát.  Ricki meg körül nézett a konyhába. Mind annyiunknak korgót már a hasa. De a korgó hasunk hangját a három zombi hangja nyomta el.  Szám elé tettem a mutató ujjam,hogy maradjunk csöndbe és ne mozogjunk.
 Amikor már nem hallottuk a hangjukat Ricki ki nézett a konyha ablakon.
-El mentek.-mondja meg könnyebbült hangon.-Halljátok,itt valaki lakik. Tele van az összes szekrény étellel.-hozott oda nekünk egy zacskó chipset. Tara egyből ki kapta a kezéből és el kezdte enni.
Fel mentem az emeletre,hogy körbe nézek. Tényleg lakik itt valaki.
Volt két hálószoba és a legnagyobb szobába volt egy csomó képregény meg gyertyák meg egy pisztoly. Be mentem ki hoztam onnan. Meg volt töltve. Találtam egy fürdő szobát. Meg engedtem a zuhanyzóba a vizet.  Meleg víz jött belőle. Annyira jó volt érezni a meleg vizet a kezemen. Körbe néztem,hogy van-e törölköző. Találtam is. Le mentem szólni,hogy el megyek fürödni. Ricki éppen kaját csinált. Tara meg ült és a chipset zabálta.
 Fent a nagy hálószobába  kerestem valami női ruhát. Egy szürke rövid ujjút és egy sima egyszerű farmert. Még fehérneműt is találtam.
Be álltam a meleg víz alá és élveztem,hogy végre le tudom magamról mosni a koszt. Olyan boldog voltam mint ha kaptam volna egy nagy tábla oreos milka csokit. Pedig ez csak meleg víz volt. Amit régen mindenki meg kapót minden nap. Hosszú percekig voltam a zuhany alatt.
 Aztán mikor már úgy éreztem,hogy teljesen tiszta vagyok,el zártam a vizet és magamra tekertem a törülközőt. Mezítláb mentem le Rickiékhez. Az ajtó elől el volt tolva a kanapé. Ricki bent ült a konyhába és szipogót.
-Hol van Tara? Mi a baj?-kérdezem és oda megyek hozzá
-El ment..-válaszolja.

-A lépcső sor oldalán találtam egy ajtót és meg néztem mi van mögötte. Egy pince. Le mentem oda,hogy körbe nézek oda lent és mire fel jöttem el tűnt. Ki rohantam de nem láttam őt.-Ricki szemében láttam a könnyeket de vissza tartotta a sírást. Fel állítottam Rickit és meg öleltem. 

Az ajtó nyikorgását meg a padló ropogását lehetett hallani. Fegyverrel a kezébe be állít egy afroamerikai srác.   

-Ti kik vagytok!? Miért vagytok a házamba?-kérdezi tőlünk dühösen. Olyan cikis volt ez mert én egy szál törülközőbe álltam előtte. Hirtelen még azt se tudtam,hogy mit mondjak. Óvatosan le tette a fegyvert. Végre már nem tartotta felénk. 

-Nem tudtuk,hogy te itt laksz. Nem volt ki írva. Bocsi. De ha meg engeded akkor át öltöznék mert elégé hideg van így.-mondom

-Jó jó.-fel mentem az emeletre és át öltöztem. Már nem is fáztam. Belül reméltem,hogy meg engedi,hogy itt maradjunk mert sehová nincs mennünk és mindjárt sötét is lesz.      

4.rész

Két napja nem találtunk egy házat sem ahol meg tudnánk maradni. Fák alatt aludtunk és egy mást váltogattuk az őrködésben. A levegő száraz és meleg. Mindenki nagyon szomjas már. Azt se tudjuk,hogy hol vagyunk igazából mert már nem a városba vagyunk ha nem valami erdőnél. Egy beton úton amit mind két oldalról erdő vesz körül. Le ültünk egy kicsit piheni mert már ki vagyunk ettől a melegtől. Emett  tovább ment ő nem ült le hozzánk.
-Emett ne menj el tőlünk. Együtt kel maradnunk.-mondom. A homlokomról törlöm le az izzadságot. Ő csak legyintett egyet. Tara a földön feküdt és a fejét fogta.
-Gyertek ide!-kiabál Emett. Gyorsan fel pattantunk és már futottunk Emett felé. Egy üres,ép el hagyatott házát láttunk meg. El kezdtünk felé futni. Én mentem be elsőnek.
 A házba senki nem volt. Üres volt és hideg. Halkan be csuktok az ajtót és körbe néztünk. Nem volt gazdag ház de szegény se volt. A konyha egybe volt a nappalival. Volt még egy emelete a háznak ahol háló szobák voltak meg egy fürdő szoba. A háló szobákba találtunk takarót meg párnákat. Nem volt semmi bajuk csak porosak voltak.
-Jézusom!-kiált fel Tara
-Mi az?-rohanunk oda hozzá. Tara a fürdőszobába állt és a kádat bámulta. A kád tiszta vér volt. Nem tudtuk miért mert egy lélek se volt bent. Gyorsan ki mentünk és be csuktuk az ajtót. Hát ma se fogunk fürdeni. Pedig már annyira jó lett volna. Tiszta kosz volt. A halvány bőrömön jól látszott a feketés kosz.
-Aludjunk mind lent a nappaliba. Így meg tudjuk egy mást védeni.-mondom
-Jó. De itt nincs kaja. És már mind nagyon éhesek vagyunk. El megyek keresni valami kaját.-mondja Emett. Bólintottam. Vissza tarthattam volna,hogy egyedül ne menjen de nagyon éhes voltam.
-Én veled megyek szívesen.-szólal meg Tara. Ricki arcán láttam azt a nézést,hogy ne menjen Tara. Tara rá nézet Rickire aki el fordította a fejét. Szerette Tarat de mindenki éhes volt. Emett és Tara elindultak az erdő felé. Mi meg jól be zárkóztunk. Addig amíg ők távol voltak le hoztuk a takarókat és a párnákat. Kerestünk gyertyákat és gyufát. Örömnek hála találtunk is.
-Miért nem mondtad Taranak,hogy nem akarod,hogy menjen?-kérdezem
-Mert tud magára vigyázni. Nem kislány.
-Hol ismertétek meg egymást? Ez annyira érdekel.ülök le a földre és várom a választ.
-Hát tudod egy éve történt még. Taraval először az oviba találkoztunk és ott legjobb barátok voltunk. De ő előbb el ballagót az  oviból mint én. Így el távolodtunk. És nagyon sokáig nem láttuk egy mást. Én két éve jöttem rá,hogy a lányokat szeretem ő meg egy hónapja. Neki volt volt barátja de nem szerette őt úgy. És ennek az egész világ felfordulás közepette találkoztunk újra. Neki meg halt mindenkije. Engem meg magamra hagytak a szüleim. Leszarták,hogy mi lesz velem.-Ricki le ült velem szembe. Ez a történet egy szere meg hatott és meg döbbentett.
-Nagyon cukik vagytok amúgy így együtt.-jelentem ki.Ricki rám mosolygót. A legjobb barát storynál eszembe jutott Khloe. Hátra dőltem és a plafont néztem.
Meg pillantottam rajta két betűt. "M.I." Mereven azt néztem mert nem tudtam,hogy mit jelent. A betűk vérrel voltak fel írva. Ez meg rémisztett. Remélem találunk valami jobb házat nem ilyen ijesztőt.
-Menj innen! Ezt jelenti ez a két betű.-jelenti ki Ricki. Meg se kérdeztem őt,hogy látta-e. Hatalmas dörömbölésre lettünk  figyelmesek.
-Hé!! Nyissátok ki! Ricki!!-kiabál Tara. Ricki gyorsan fel állt és már nyitotta is ki. Tara és Emett szinte be estek az ajtón.
-Mi az?-pattanok fel rántom elő a késem.
-Izé..Itt..Vannak. El kell innen mennünk!-lihegi Tara. Már halottam is a hangjukat. Emett biztonság kedvéért be zárta az ajtót de be törték. Hallottak voltak de azért volt erejük. Volt hátul egy hátsó ajtó. Arra kezdtünk el rohami.
Tara és Ricki mentek lőre én utánuk és mögöttem jött Emett. Ricki és Tara épségben ki jutottak. Én is ki jutottam de Emett már nem jött ki. Ahogy én ki futottam Emett becsukta az ajtót és felénk fordult. Az ajtó alsó része fából volt ami fehére volt festve a felső része meg üveg volt. Jól láttunk mindent.
Ahogy a húsevők bele harapnak Emett nyakába,ahogy az üveg már nem lesz át látható. Az üveg vérvörös lett. Nem tudtuk miért maradt ott Emett.
Itt nem maradhatunk,mindjárt sötétedik és nem biztonságos kint maradni este. Rickiékre néztem. Tara szemében láttam a könnyeket. Elindultunk az erdő felé. A házát elölről és hátulról is fák vették körül. Mi hátul voltunk.
 Már csak hárman maradtunk,és mind hármunk lány. Össze kell tartanunk. Meg kell egymást védenünk.  

3.rész

 A kocsiból kiugorva nem gondolkodtam.  Egy szerűen csak spontán cselekedtem. A baseball ütővel próbáltam le ütni a zombik fejét. Eleinte könnyen ment de az egyiknél nem. Az a nagy hús cafat kövér volt és erős. Ahhoz képest,hogy halott volt. Éppen lendíteni akartam az ütőm amikor Brandon félre lökőt és ő intézte el. Ezzel az összes hús evő végleg meg halt ami a mi közelünkbe volt.
-Én is el tudtam volna intézni.-mondom
-Aha,persze szöszi.-válaszol Brandon
-Utálom ha valaki szöszinek hív!-közelebb mentem hozzá mert pofon akartam vágni de ő még előtte meg fogta a kezem és bele nézett a kék szemembe én meg az ő barna szemébe. El lettem volna így egész nap de persze Ziza meg zavarta ezt. El kezdet kopogni a kocsi hátsó ablakán amivel arra utalt,hogy szájunk be és húzzunk innen. Brandon el engedte a kezem és be szálltunk az autóba. Vissza adtam Zizának az ütőjét. Véres volt meg szerintem még egy kis agy darab is volt rajta. Ziza egy gúnyos mosolyt vetet rám.
A gyárba érkezve rohantam fel Khloehoz. Láttam,hogy Khloe azzal a Zack gyerekkel beszélget. Lassan és halkan haladtam Khloe felé,hogy meg ijesszem de Zack el szólta magát,hogy itt vagyok.
-Hülye.-mondom Zacknek közben megölelem Khloet.
-Fogd be.-mondja Khloe mosolyogva. Nem tudtam el dönteni,hogy Khloe Reed azért mosolyog mert örül nekem vagy Zacken.
-Miért nem szóltál,hogy el mész?
-Mert még aludtál. Nem akartalak fel kelteni. De látod nincs semmi bajom.-mutatok magamra
-De csupa vér vagy.-jelenti ki Khloe
-Ja. Ez igaz.-válaszolom. Közben Zizaék fel hozták a cuccot. Oda rohantam hozzájuk mert az egyik kosárba volt Khloe kedvenc csokija amit neki hoztam.
-Nem! Carol nem segítettél fel hozni így nem kapsz semmit.-mordul rám Ziza
-Ziza nyugi.-mondja neki Louis. Meg láttam a csokit,gyorsan ki kaptam a kosárból és már siettem vissza Khloehoz.
-Köszi Carol.-mondja Khloe és meg ölel. Láttam mennyire örült ennek a csokinak. Meg láttam Brandont és oda mentem hozzá meg kérdezi,hogy hol tudok le fürödni.
-Brandon! Várj. Hol tudok le fürödni mert ahogy látod tiszta vér vagyok.
-Gyere velem.-mondja. Meg fogja  a kezem és ki vezet a gyárból. Óvatosan és csöndbe haladtunk egy kondi terem felé ami nem volt messze a gyártól. A kondi terem ajtaja üvegből volt ami már be volt törve. De az ajtó le volt lakatolva. Brandon bele nyúlt a gatya zsebébe és elővet egy kulcsot ami nyitotta a lakatott. Beljebb mentünk és egy zuhanyzóval szembe találtam magam.
-Tess. Itt le tudsz zuhanyozni. Még törölköző is van.-mondja
-Oké. De ugye nem hagysz itt?-kérdezem
-Nem nyugi. Elől leszek.-mondja Brandon. Rá mosolyogtam. Aztán ő előre ment és meg levetem a ruháim meg nyitottam a zuhanyt. Nagyon jól esett a víz a bőrömnek. Órákig tudtam volna alatta állni. De ezt a csodás pillanatot Brandon zavarta meg. Sietve jött a zuhanyzóhoz.
-Carol! Oh bocsi.-pillant meg engem hátulról meztelenül. Gyorsan egy törölközőé nyúltam és végig tekertem magamon.
-Mi az?-fordulok felé és a törölközőm igazítom. Csak nézet engem és közbe csillogott a szeme.
-Brandon!-szolok rá

 -Ja..Bocsi csak tudod te olyan...öm.
-Mi volt olyan sietős ami miatt nem zuhanyozhattam még két percig?
-Öltözz fel! Emberek vannak a gyárnál. Élő emberek.-erre előre rohant. Meg fogtam a ruháim és fel vettem őket. Aztán oda mentem Brandonhoz és együtt mentünk vissza a gyárhoz.
-Honan tudod,hogy emberek vannak ott?-kérdezem
-Voki-tokin mondta Louis.-erre csak bologadtam. És tényleg élő emberek voltak ott. Ott ültek a gyár előtt. Két lány és egy fiú. Egy elégé kigyúrt fiú. Fogtam magam és oda futottam hozzájuk.
-Ne bánts minket. Kérlek.-mondja a barna hajú lány.
-Nyugi nem foglak titeket bántani.-mondom
-Gyertek be. Én és még pár ember itt lakunk.
-Gyere csak félre.-fogja meg erősen a kezem Brandon
-Áuu ez fáj te idióta!-rántom ki a kezem
-Mi van??!
-Nem fogadhatjuk be őket csak úgy. Nem is ismerjük őket. Lehet,hogy képesek meg ölni minket a kajáért is vagy,hogy övek legyen a gyár. Nem fogjuk őket be fogadni!-jelenti ki Brandon
-Minket is be fogadtatok Khloeval. Minket se ismertek! Nem hagyhatjuk őket itt kint!-közben meg le jött Ziza,Khloe,Zack.
-Titeket azért fogadtunk be mert láttuk,hogy Khloe milyen állapotba van!-mondja Brandon
-Nem látod,hogy az a lány milyen állapotba van!-mutatok rá a barna hajú lányra
-Öm mi asszem el megyünk.-jön oda a szőke hajú lány.
-Én megyek veletek.-jelentem ki
-Mi??-mondja egy szere Khloe és Brandon.Oda mentem Khloehoz és meg öleltem. A fülébe súgtam,hogy "Vigyáz magadra! Még látjuk egymást." A szemem könnybe úszott. De nem hagyhattam őket csak úgy itt   kint.

-Brandon szerintem ez egy nagyon jó döntés,hogy Carol el megy.-mondja Ziza Brandonak.

      Intettem egyet Khloenak. Brandonra rá se tudtam nézni. Így négyen el indultunk,hogy találjunk valami helyet ahol meg húzhatjuk magunkat.
-Kitt,hogy hívnak?-kérdezem
-Engem Rickinek.-mondja a szőke hajú lány
-Őt meg Taranak.-mutat rá a barna hajú lányra és meg fogta a kezét. Itt le eset bennem,hogy ők egy pár. Rájuk mosolyogtam
-A fiút meg Emettnek.-mondja Ricki. Most már tudtam,hogy kit,hogy hívnak. Ennek nagyon örültem.

2.rész

-Szia!-kelt fel egy kis gyerek. Teljesen közel hajolt hozzám.

-Szia.-válaszolom. Meg dörzsöltem a szemeim és fel ültem. A gyerek csak nézett engem.

-Mi a neved?-kérdezi

-Carol neked?

-Miranda.-rá mosolyogtam

-Cuki a babád.-mondom. Miranda nagyon szorította magához azt a babát. Gondolom csak az maradt neki ami emlékezteti az otthonára. Miranda fel állt és oda futott az anyukájához. Én rá néztem Khloere  aki méh nagyba aludt. Nem akartam fel kelteni így oda sétáltam az ablakhoz. Le néztem és láttam Brandont,Zizat és egy szőke hajú srácot. Gyorsan le mentem hozzájuk mert kíváncsi voltam,hogy hová mennek.
-Na már csak te hiányoztál!-mondja Ziza
-Ziza kuss!-szol rá a szőke hajú srác
-Amúgy Louis vagyok.-nyújtja a kezét felém.
-Én Carol.-én is nyújtom felé a kezem
-Tudom. Brandon szinte csak rólad beszélt az este.- Louis oldalba bökte Brandont
-Te barom! Ez nem igaz!
-Mégis el pirultál.-neveti el magát Louis. Zizának tiszta piros lett az arca a dühtől.
-Hagyjál! Carol mit szeretnél? Miért jöttél le?-kérdezi Brandon
-Azért,hogy hová mentek.
-Portyázni.-mondja Brandon
-Mehetek veletek?-nézek boci szemekkel Brandonra
-Hát..Jó..
-Ne,hogy már!-mondja Ziza.
-Oké. Várjatok!-mondom. Gyorsan fel rohantam,hogy mondjam Khloenek,hogy elmentem de még aludt. Oda mentem Zackhez és mondtam neki,hogy mondja meg Khloenek,hogy elmentem. Utána meg futottam vissza Brandonékhoz. Louis vezetett mellete ült Brandon mellettem meg Ziza. Egész végig rám se nézett csak ült karba tett kézzel.
Egy áruházba mentünk. Az ajtaja már fel volt veszítve meg be is volt törve.. Ziza ment elől egy baseball ütővel a kezében. Az egész áruház körül egy kóborlót sem láttam,csak olyanokat amiknek már szét volt verve a feje.. Be léptem az áruházba és meg pillantottam egy táskát a földön. Mű bőrből volt és voltak rajta szegecsek. Nem értetem,hogy Ziza miért nem vette fel.. Hallottam  egy rezzenést a  hátam mögül. Hátra néztem de sehol semmi és tovább mentem.

     Fogtam egy piros bevásárló kosarat és elkezdtem bele pakolni minden féle ételt. Nagyon halkan léptem,mert ha hangosan léptem volna Ziza már le szedte volna a fejem. Össze futottam Brandonnal a chipseknél.
-Melyiket szereted?-kérdezi miközben a chipseket nézegeti.
-A ketchuposakat te?
-A wasabisat.-bele dobott a kosaramba egy ketchupos chipset. Rá mosolyogtam utána meg tovább mentem. Louis a gabona pelyheket nézegette.
-Minden reggel ettem egy tányér gabona pelyhet.-mondja és mutat rá a kedvencére
-Én mindig este ettem.-nekem a csokis kekszes a kedvencem.
-Hiányzik a régi élet.-mondja le hajtott fejel
-Mindenkinek hiányzik.-teszem a kezem a hátára. Ziza oda jött hozzánk és mondta,hogy menjünk. Nála volt két kosár és mindegyik jól meg volt pakolva. Nálam egy volt de én is jól meg pakoltam,még Khloe kedvenc csokiját is találtam. Louis kosara tele volt vizes palackokkal,és Brandon kosarába minden féle volt.
Be tettük a kosarakat a csomag tartóba aztán be szálltunk. Zizanak nem kellet használni a csinos kis baseball ütőjét. De ahogy Louis be indította a kocsiját meg jelentek mögöttünk a rothadó húsból álló zombik. Louis keze remegett.
-Maradjunk nyugton és tegyünk úgy mint ha hallottak lennénk.-mondja Ziza suttogva. Louisnak nem nagyon ment mert már nem csak a keze remegett ha nem a lába is. A húsevők egyre közelebb értek hozzánk. Az egyik neki ment a kocsi hátuljának. Én ezt nem bírtam végig nézni ahogy majd a zombik meg zabálnak minket. Kitépik a húsunkat,a szívünket,torkunkat.. Ki rántottam Ziza kezéből a baseball ütőt és ki ugrottam a  kocsiból.
     

1.rész

~Carol~

Az egész világ el csesződik! Minden hol hűs evők..Most egy olyan helyet kell találni ahol az ember biztonságban van! Most már két napja,hogy menekülünk Khloeval előlük. Eddig egy menekült táborban voltunk de a kerítést át törték a halottak. Kevesen maradtak életben de akik életben is maradtak azok más felé mentek mi. Atlantában vagyunk. Van nálunk egy pisztoly meg két nagyobb kés. Khloe nem tud fegyvert használni,ő nem olyan bátor mint én. Ő másabb. De hanyagolni kell a pisztolyt mert a zajra jőnek és hangtompítóm meg nincs. De most az a legfontosabb,hogy találjunk egy helyet ahol el tudunk lenni egy darabig. Ebben a két napban kocsikban aludtunk de elég veszélyes volt.

-Nézd Khloe!-mutatok előre.-Egy gyár. Végre.-körülnéztünk aztán el kezdtünk futni a gyár felé. A gyár el hagyatott volt,ablakain nem volt üveg. Össze volt graffitizve. Az ajtaja furcsa módon jó állapotban volt. Zajt nem lehetett hallani. Embert nem láttam az ablakokban.
-Maradj itt az ajtó előtt.-mondtam Khloenak. Én elindultam be felé. A gyár több szintből állt. Az első szinten sehol senki. A másodikon se volt senki. De ahogy a harmadik szintre értem zajt hallottam. A pisztoly a kezembe volt. Szép lassan és csendben léptem. Hirtelen elém ugrott egy helyes barna hajú srác.srác.
 Úgy meg ilyedtem,hogy majd nem fejbe lőttem. A kezét a pisztoly elé tette. Össze húzott szemöldökkel néztem rá. Óvatosan le tettem a fegyvert.
-Nem akarlak bántani titeket. Szólj a barátnődnek,hogy jöjjön be. Nem harapunk.-mondja a srác. Rá néztem hunyorítva aztán vissza mentem Khoehoz,hogy szóljak neki,hogy be jöhet.
 Félénken mentünk fel a 3.emeletre. Fent vagy két tucatnyi ember volt és mind minket néztek. Khloe meg markolta az alkarom.
Volt egy vörös hajú lány akinek az arcára volt írva,hogy nem örül nekünk.  Két fiú és egy lány sustorogni kezdet rólunk.
-Mi a nevetek?-kérdezi egy szőke hajú fiú. Nem mondunk semmit először,a csendet Khloe törte meg.
-Engem Khloenak hívnak. Őt meg Carolnak.-mondja remegő hangon. Nem akartam,hogy el mondja a nevem de már késő volt. Utánunk az a három ember is be mutatkozott. Vagyis csak kettő mert a lány nem akart.
A barna hajú srácot Brandonak hívták,a szőke hajút meg Louisnak. A vörös hajú lányt meg Zizanak. Méreg zsáknak tűnt. Még mindig földba gyökerezet lábbal álltunk.
-Gyertek közelebb. Nem harapunk. Nem eszünk embert. Úgy döntöttünk,hogy be fogadunk titeket.-mondja Louis. Mosoly ült az arcomon. Khloenak is de ő közben egy fiúval szemezett.
 Örültem neki,hogy nem kel kint aludnunk  a szabad ég alatt,van tető a fejünk főlőt. Már tudtunk lépést tenni. Khloe oda ment ahhoz a fiúhoz akivel szemezett. Én meg oda sétáltam az ablakhoz és néztem ki felé.
-Szép amit látsz?-lép oda hozzám Brandon. Csak bólintottam. Le könyökölt ő is az ablakhoz és nézte velem a kilátást. Ám nem volt valami nagy szám a kilátás mert mindenhol el hagyatott lakó épületek,ki fosztott autók. Járkálót egy se láttam.
-Kérdezhetek valamit?-fordulok Brandon felé. Ő rám nézett. Kölyök kutya pofija volt.
-Mióta vagytok itt? Miért ilyen csendes minden? Itt te vagy a főnők?
-Nem régóta,Mert ez ilyen csendes környék direkt,igen én,és Zizával ne foglalkozz ő mindenkivel ilyen.-Válaszolja Brandon.-Ma este aludjatok nyugodtan,nem kel őrködnettek se semmi.
 Oda mentem Khloehoz aki nagyon jól el beszélgetett egy fiúval. Be is mutatott neki,Zacknek hívják. Ő itt a szakács.
 Brandonéknak volt egy fali órájuk ami pontosan járt és mutatta az időt. Minden nap  hét órakor volt a vacsora.  Mindenki a saját kis fekhelyénél evett. Volt itt pár gyerek is. Kezdett sötétedni és Ziza gyertyákat gyújtott. Ilyenkor már lehetett hallani a járkálok hangját. Minden ablaknál egy valaki állt. Mi Khloeval nem álltunk egyikhez se. Mi feküdtünk és próbáltunk aludni. Khloe hamar be alutt,én meg szenvedtem,hogy el tudjak aludni. Talán a hangoktól nem tudtam aludni.